Csütörtök …

Kora reggel a kanapén ébredek, háromnegyed öt. Találkozom egy tükörrel, tegnapesti ruhában, kócos hajjal, szétkent enyhén vörös szemekkel…a maradék életkedvem is elmegy -.-”
Lezuhanyzom, küzdöm saját magammal.. a hülye kis hang megőrjít, de hirtelen remények születnek bennem…egyre erősebbnek érzem magam! megcsinálom a hajam, lemosom a tegnapi sminket, kihúzom a szemem, nagy nehezen elhalványítom a karikákat, ne lássák mások mennyit aludtam…  Felöltözöm, bevágok egy füzetet meg pár hülyeséget egy táskába. Megiszom a szokásos igen szar reggeli kávémat majd elindulok…
Külvilág kizárva, buszmegálló üres…  Nem nagyon látok se buszt se trolit a közelben, így gyalog megyek tovább…
A suli előtt nem sokkal elfog egy furcsa érzés, figyelmen kívül hagyom…
Bemegyek, kijövök, rágyújtok…

. . .

Bemegyek.. Leülök a szekrényem előtti padra, el kezdem olvasni az irodalom házit vagy bármi is volt az..
Hirtelen felpattanok, . . . , szánalmasnak érzem magam, szörnyen szánalmasnak… a lányvécében pityergek csendben. Észreveszem magam, ez így nem mehet tovább..  Én ezt nem tehetem, indulnék ki.. de nem megy, összeszorul a gyomrom, érzem ahogy fáj .. ott belül, valami nagyon fáj! Adok magamnak még pár percet, majd a tükör előtt ismét rendbe szedem magam.
Hihetetlen érzések kavarognak bennem, gyógyszert veszek be, többet mint szoktam.. Nem sokkal, nem veszélyes, nem vagyok a végelkeseredés közelében sem! Csak kibuktam…  Az első 10-15 perc amíg felszívódik durva érzések kavarognak bennem, teljesen kikészítem magam. Már megint az életet szidom , már megint úgy érzem én lettem a célpont, engem már megint  meg akar törni az élet, mintha minden okkal történne, és direkt, hogy fogadjam el, az életben senkiben és semmiben nem bízhatok. Kicsit kezdem hülyén érezni magam. Megnyugszom.

Szünetben ismét felhergelem magam, csak arra tudok gondolni, teljesen kivagyok..  émelygek …  bemegyek a lánymosdóba inni egy kis vizet, de végül a fülkében kötök ki..
eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból és szó szerint…
feszéjezve érzem magam… mindig van nálam egy fogkefe..  most bezzeg nincs -.-”   rágó :S
visszamegyek,  leülök, odabújok egy osztálytársamhoz…

A nap megy tovább… néha néha könny fut a szemembe, kicsit szenvedek tőle, de nem vészes…
Lassan már nem érzek semmi…  Üres vagyok, se öröm se bánat se fájdalom se szenvedély se semmi…
Kibaszott üres vagyok!
De néha eszembe jut valami… Valaki, akinek sikerült egy hét alatt kikészítenie! minden elismerésem… De tényleg.

And now the end is here!
There’s no more pills, to swallow!
The bitter taste I feel, won’t lead me to, tomorrow!

2011. január 13. csütörtök. mindennapjaim.