,,Ezt dobta a gép”

Remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni – ez Az élet!

Alig fél éve, még egy tökéletes álomvilágban éltem. Bármi rossz történt a valóságban, egyszerűen csak becsuktam a szemem és máshol voltam. Egyszerű volt, nem kellett semmit se tennem, csak lehunyni a szemem, de néha még annyi se…
Rég elfelejtettem mi is az a valóság. Bár ha jobban bele gondolok talán még most se tudom.
Most, hogy az álomvilágom hónapokkal ez előtt összetört, és a romokban lépkedek, úgy érzem az igazi világban élek.. Na de most komolyan, ez lenne a valóság? Pont ez?
- nem lehet – Egyszerűen nem lehet ez a valóság! Gondolom,érzem,tudom (!!)
Csak azt nem tudom, hogy akkor ez most mi?
Nyilván ez az élet meg stb. de basszus ez tök üres. Itt nincs semmi, semmi… ide-oda dülöngélek Egyik percben nevetek és úgy élvezem, aztán hirtelen vége, és ok nélkül szomorúság önt el. Magamban gondolkodom egy picit, hogy mitől lehet ez, de nem tudom… és nem is foglalkozom vele túlzottan, inkább elmerülök az érzésekben. A szívbe markoló fájdalom, melytől nehezebb levegőt venni, és az arcomon végigfutó tűzforró könnycseppet.
De ez is elmúlik. Üres éjszaka marad, amikor a teraszon ülve kétségbeesetten telefonálok egy-két közeli barátnak, mert szörnyen egyedül érzem magam. Pedig nem vagyok egyedül, tudom jól.. de mégis, és nem tudom hogyan, csak úgy .. úgy nem is tudom.. de magány érzetem van. És néha megfordul a fejemben, hogy félek.

Ezt a hónapok óta tartó állapotot már tényleg nem tudtam hova tenni, különbnél különb elméleteket állítottam fel magamban. Jelenleg úgy tartom, hogy az élet meg akar törni engem… Azt akarja elérni, hogy elfogadjam ezt, ami van.
Szar napok sorozata, majd valami jó dolog, amitől egyből visszajön az életkedvem.. de nem tart sokáig, elég hamar jön valami újabb vacak, hogy észrevegyem, ez az egész egy kibaszott nagy szopás.
Igen, észre vettem, felfogtam, megértettem … de soha nem fogom elfogadni!
Mindig azt hittem ennél nem lehet rosszabb, és mindig lett.
Most, most tudom hogy nagyon szar és ennél csak rosszabb lesz… de elhiszem, hogy egyszer, még nem tudom mikor de egyszer biztos, hogy jobb lesz! Mert lesz egy jobb világ!! Ebben én évek óta hiszek, már majdnem elhittem hogy ez butaság.. de nem! Történjen bármi, az élet lehet bármilyen kegyetlen és próbálkozhat ameddig csak akar.. A romok közt állva is elhiszem, hogy igenis vannak még csodák! Nem adom fel soha! Soha!

Rengeteg dolgot basztam el eddig, most a sarkamra állok, és szembe nézek ezekkel… és szép sorba megpróbálom mindent rendbe hozni.
Azt még mindig nem tudom, hogy holnap mi lesz, nem szeretek és nem remélek..

De legalább nem félek!

Egyszer angyalka leszek,
és mindent rendbe hozok…
…majd egyszer (:

2010. október 23. szombat. elgondolkodtató hülyeségeim.